Biomasszában az erő

Biomasszában az erő

A piac számára is vonzó az önkormányzati intézmények biomassza tüzelésre történő átállítása

Magyarországon kívül nincs még egy ország az EU-ban, amelynek ennyire jók a lehetőségei a biomassza-hasznosítás területén és ennyire nem használja ki őket – véli Tóth József. A Biomassza Termékpálya Szövetség koordinátora szerint ahhoz, hogy előrelépjünk, egyszerre van szükség a pályázati pénzek hatékonyabb elköltésére és a gazdasági szabályozó környezet átalakítására a megújuló energiahordozók hasznosításának növelését szem előtt tartva.

• Már több mint fél éve Brüsszelben kellene lennie, de még csak most véglegesítik a megújuló energiahordozók hasznosítására vonatkozó Megújuló Nemzeti Cselekvési Terv tervezetét. Mi a véleménye a stratégiai dokumentum biomassza-hasznosításra vonatkozó célkitűzéseiről?

• A nem egészen egy évvel ezelőtt elkészült első tervezet egy súlyosan elnagyolt anyag volt, tele számítási hibákkal és helytelen következtetésekkel, így mindenképpen indokolt volt, hogy az új kormány a stratégia átdolgozása mellett döntsön. A cselekvési terv első verziójában például alapvetően elhibázott volt, hogy a biomassza-hasznosításnál az áramtermelést preferálta a hőenergia-előállítással szemben. Emellett téves volt az az előrejelzés is, hogy Magyarország hosszú távon nem tudja kielégíteni saját biodízel-igényét. Ezzel szemben az új tervezet a célok és a megállapítások szintjén szerintem már alapvetően rendben van. Így például a biomassza felhasználásánál egyértelműen a hőenergia-termelés mellett teszi le a voksát, ami szakmai érvekkel is alátámasztható. Ugyanis hőtermelés esetén a ma piacon lévő biomassza kazánokkal akár 85-90 százalékos hatásfok is elérhető, miközben az áramtermelés esetén – egy nagyságrenddel nagyobb beruházási igény mellett - ez az érték nem haladja meg a 30 százalékot. A biomassza alapú áramtermelést tehát csak abban az esetben szabad támogatni, ha a hulladékhő felhasználására helyben van lehetőség. Fejlesztésekre pedig van tér bőven, hiszen az ország energiaigényének a felét a hőszükséglet teszi ki, miközben energiaellátásunk rendkívüli mértékben függ a külföldi energiahordozók importjától. A cselekvési terv kapcsán inkább az a probléma, hogy egyelőre nem látom, hogy a célok eléréséhez az állam milyen eszközrendszert fog biztosítani.

• Mire gondol?

• Egy sor intézkedésre lenne szükség, hogy a megújuló energiahordozók hasznosítása lendületet kapjon, s amellyel a jelenlegi támogatási-szabályozási környezet sokszor teljesen ellentétes. Mondok egy példát: született egy javaslat arra vonatkozólag, hogy a hőszolgáltatás ÁFÁ-ját 5 százalékra mérsékeljük, amely önmagában egy sor település számára vonzóvá tette volna, hogy olyan vállalkozókat bízzanak meg, amelyek vállalnák, hogy a közintézményeknél üzemelő gázkazánokat saját költségükön biomassza tüzelő egységekre cserélik, azokat üzemeltetik, s amelyekhez a tüzelőanyag nagy részét a helyben képződő zöld hulladékok és mezőgazdasági melléktermékek összegyűjtéséből biztosítják. Az elképzelés a piaci szereplők érdeklődését is felkeltette, ám végül csak a távfűtésre vezették be az 5 százalékos kedvezményes ÁFA kulcsot. Mit értünk tehát el? Miután a távfűtő rendszerek zöme gázfűtésű erőművekre épült, az importból érkező gáz fogyasztását tettük olcsóbbá, ami teljesen ellentétes az ország érdekeivel. Sajnos ezen kívül is számos hasonló példát tudnék még hozni, elegendő csak a kötelező áramátvételi (KÁT) rendszer működésére gondolni.

• Miként kellene megreformálni a KÁT működését?

• Egyrészt valakinek végre ki kellene már mondania, hogy a gáz nem számít megújuló energiahordozónak. A KÁT kassza mintegy háromnegyedét pedig úgy fordítja a magyar állam a kapcsolt gázerőművek működésének támogatására, hogy ezek az egyik leghatékonyabban működő energiatermelő létesítmények, amelyek aligha szorulnak segítségre ahhoz, hogy rentábilisan üzemeljenek. A másik fontos tényező: a KÁT rendszer csak az áramtermelést támogatja, tehát a biomassza esetén éppen a rosszabb hatékonyságú hasznosítási módot preferálja teljesen ésszerűtlenül. Jó lenne tehát ezen a téren is változtatni, s valamilyen módon a megújuló alapú hőtermelést is bevonni a KÁT rendszerébe.

• A kormány az eddigi 13 százalékról 14,6 százalékra emelné a megújuló energiahordozók részarányára vonatkozó 2020-as célkitűzést. Egyetért ezzel?

• Önmagában ez a lépés helyes, csak a feltételeket is biztosítani kell hozzá. Egy biztos, hogy alapanyag oldalról nincs gond, számításaink szerint ugyanis a jelenlegi feltételek mellett évente közel 100 PJ energiát lehet gazdaságosan kinyerni az idehaza képződő biomasszából, tehát a lehetőség adott a fejlesztések ösztönzésére. Persze nem a meglévő erdővagyonunk kiirtására gondolok, hanem a nem fásszárú biomassza hasznosítására. Kevesen veszik figyelembe, hogy nálunk az igazán nagy – évi 3,5-4 millió tonnás – mennyiségben a lágy szárú biomassza áll rendelkezésre, amivel egyelőre alig kezdünk valamit, s amelynek hasznosítása technológiai oldalról egyszerre igényel felkészülést és jelent további lehetőségeket is.

• Milyen lehetőséget jelenthet ez?

• Ma már nagyon sok berendezés van a piacon, amelyek biomassza tüzelésre szolgálnak. Ugyanakkor a nyugat-európai gyártók nagy része az ottani adottságoknak megfelelően elsősorban faapríték tüzelésére szolgáló technológiában gondolkodik, ahol az égés során képződő hamu mennyisége optimális esetben nem haladja meg a bevitt tüzelőanyag mennyiségének az egy százalékát. Ezzel szemben idehaza a lágyszárú biomassza hasznosításával is számolni kell, amelynek hamutartalma 5-6 százalék, s amelyet a nyugat-európai gyártók termékei sok esetben nem tudnak jól kezelni, így például sokszor eldugulnak. Eközben Magyarországon több olyan termékgyártó van, amely kifejezetten a magasabb hamutartalmú biomassza tüzelésére fejlesztett ki jó minőségű és olcsó termékeket, ám a piacépítés nehézkesen megy nekik. Márpedig a hazai berendezésgyártás fejlesztése szintén olyan fontos és támogatandó terület, amely hozzájárulhat a zöld ipar megerősödéséhez és a foglalkoztatás növeléséhez. Részben hasonló a helyzet a biogázüzemeknél is. Jelenleg több tucat biogázüzem épül az országban, ám sajnos az összes kizárólag import berendezések beépítésével valósul meg. Jó lenne tehát itt is megteremteni a hazai berendezésgyártást. Emellett a fejlesztéseket az engedélyezési eljárás egyszerűsítésével is segíteni kellene, mert nonszensz, hogy egy-egy új létesítmény engedélyeztetése átlagosan két évet vesz igénybe.

• Van-e konkrét projekt-elképzelése?

• Rövid távon a legnagyobb eredményeket az önkormányzati fűtés területén lehetne elérni, mert viszonylag kis beruházási igény mellett egyszerre tenné lehetővé az energiaköltségek csökkentését, a helyben képződő zöld hulladékok és mezőgazdasági melléktermékek kezelésének megoldását, valamint teremtene munkalehetőséget. Itt egy megfelelő pályázati rendszer, vagy akár egy államilag támogatott kedvezményes hitelkonstrukció meghirdetésével nagyon gyorsan komoly előrelépést lehetne elérni, amely egyúttal a lakosság számára is vonzóvá tehetné a biomassza alapú – például pellet - tüzelést.

• Nincs érdekütközés a biomassza hasznosításának fejlesztése, illetve az élelmiszer- és takarmány előállítási célú mezőgazdasági termelés között?

• Nincs, és nagyon egyszerűen biztosítani lehet, hogy ilyen jellegű érdekütközés a jövőben se állhasson elő: az élelmiszer célú mezőgazdasági területeket nem szabad felhasználni energetikai célú növénytermesztésre. Erre nincs is szükség, hiszen mi nem a mezőgazdasági termények felhasználásában, hanem a melléktermékek és a biohulladékok hasznosításában gondolkodunk elsősorban. Az elmúlt években egy sor úgynevezett energianövénnyel folytattak kísérleteket Magyarországon, miközben sokan hajlamosak elfeledkezni róla, hogy az elmúlt évtizedek-évszázadok gazdálkodása már megmutatta, hogy melyik növény termeszthető a leghatékonyabban. Ez a kukorica, amelynek a mellékterméke, a kukoricaszár óriási mennyiségben vár arra, hogy hasznosítsuk.

• Mit vár az új Széchenyi Tervtől, illetve az ahhoz kapcsolódó új pályázatoktól?

• Túl nagy változásokra nem lehet számítani, hiszen az alapvető finanszírozási kereteket az EU 2013-ig szóló hétéves költségvetése rögzítette, tehát a rendelkezésünkre álló fejlesztési források összege felülről korlátozott. Azonban az is igaz, hogy átcsoportosításokkal és a rendszer finomításával nagyban lehet segíteni a pályáztatás hatékonyságát. Erre szükség is van, hiszen az eddigi KEOP pályázatoknál a megújuló energiaforrások hasznosításának támogatására elkülönített forrásokat eddig nem sikerült lekötni, s egyelőre egyáltalán nem látszik biztosítottnak a 2013-ig rendelkezésünkre álló összegek elköltése, ami súlyos kudarccal fenyeget. Pedig ahhoz, hogy ezen a téren sikeresek legyünk, egy sor technikai jellegű módosítással is eredményt lehetne elérni. A pályázatok jelentős részénél például a támogatási összeg felső határa egymilliárd forint, amelyet célszerű lenne lejjebb vinni annak érdekében, hogy minél több, kisebb projekt valósulhasson meg. Szintén számos projekt bukott már el azon, hogy ha egy beruházás megvalósítására feláll egy projektcég, akkor az önerő összegét ennek a számláján kell tartani. Ez a gyakorlatban sokszor megvalósíthatatlan, miközben elegendő lenne a projektcég, illetve tulajdonosainak képviselőit nyilatkoztatni arról, hogy a szükséges összeg a rendelkezésükre áll. A sort sokáig folytathatnám, de a lényeg röviden összefoglalható: Magyarországon kívül nincs még egy ország az EU-ban, amelynek ennyire jók a lehetőségei a biomassza-hasznosítás területén és ennyire nem használja ki őket. Amennyiben pedig ezen a téren nem sikerül gyorsan eredményeket elérni, akkor a világ ismét elhúz mellettünk, s Magyarország egyszerre fog a megújuló energiahordozók hasznosítása, s az ehhez kapcsolódó technológiák terén lemaradni.

Németh I. Gergely